Írásos emlékek tanúsága szerint, különféle evezős viadalokat már az ókorban is rendeztek, mind a római és egyiptomi kultúrákban, ám a versenyszerű evezés meghonosodása Angliában a Temzén történt, mint versenysport 1715-óta van számontartva.
Az olimpiai versenytáv 2000m, így ez a leggyakoribb, de rendeznek még rövid és hosszú távú versenyeket. A rövid általában 500m, a hosszú 6km-10km vagy akár 170km is lehet. Felmérések szerint az evezősök vérében mérhető a legmagasabb tejsavszint egy-egy verseny során, ami azt jelenti, hogy ez a sport a "legfájdalmasabb" a világon. Vagyis a mentális, a technikai és a fizikai felkészülés szorosan kapcsolódik egymáshoz és nagyon fontos, hogyha valaki sikeres akar lenni. Sok múlik a versenytaktikán, gyakran mondják a verseny a fejben dől el.
A szabadban űzhető, a test teljes izomzatát magmozgató evezést alapvetően két csoportba sorolhatjuk: váltott és pár evezés. Ezt még az egységekben ülő személyek száma szerint tovább lehet osztani.Párevezés: egypárevezős (szkiff), kétpárevezős (dubló), és a kormányos nélküli négypárevezős.Váltott evezős egységek: kormányos nélküli kettes (non kox peror), kormányos kettes (kox peror), kormányos nélküli négyes, kormányos négyes, és a nyolcas, ami mindig kormányos. Így 8 számban rendeznek versenyeket, amiből a sportoló számára is ki lehet választani a számára leginkább megfelelőt. Az evezés a technikai jellegű sportok közé sorolható, mivel jelentős eszköz armada kell az űzéséhez, melyek jellemzői és összetevői évről évre változhatnak, fejlődhetnek. A hajótest régebben fából volt (pl:cédrus) ma már szinte kivétel nélkül műanyagból készül. Egyéb részegységek pedig alumíniumból és műanyagból készülnek. A lapát régebben fából, manapság szénszálas műanyagból készül.
forrás: www.gyorievezes.fw.hu |